2013. augusztus 4., vasárnap

II. évad 9. fejezet

Hali! :D
És itt egy újabb rövidke rész! :) Nagyon szépen köszönöm a 6246 oldalmegjelenítést!♥ :D
Sajnos már csak 1 hónap maradt a nyárból! :(
Élvezze ki még mindenki! :D Én ma megyek nyaralni! :) Szóval majd hétfőn jön az új rész! :)
Kellemes pihenést kívánok mindenkinek! :D

9. fejezet

Másnaposság


Reggel /Naomi szemszöge/
Iszonyatos fejfájással ébredtem. Felültem az ágyon. Nyújtóztam egyet és kinyitottam a szemem. Úristen! Hol vagyok? Körbenéztem, de semmi sem volt ismerős. Ijedten magam mellé néztem, de csak egyedül én voltam az ágyban. Remélem nem csináltam semmi hülyeséget! Kikeltem az ágyból. A fejfájás még rosszabb lett, ezért visszaültem az ágyra. Összeszedtem magam. Odamentem a táskámhoz. A mobilomat kerestem, de nem találtam sehol. Most mit csináljak?! Menjek ki? És kinek a házában vagyok egyáltalán? Odafutottam az ablakhoz. Elhúztam a függönyt és szikrázó napfény fogadott. Kellett pár pillanat, amire a szemem hozzászokott az erős fényhez. Kinéztem, és semmi sem volt ismerős. Remek. Még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam. Eldöntöttem, hogy kimegyek. Félve nyitottam ki az ajtót. Először csak a fejemet dugtam ki rajta. Szétnéztem. Még mindig semmi sem volt ismerős. Kimentem az ajtón. Elindultam a lépcső felé. Lentről zajokat hallottam. Óvatosan lementem a lépcsőn, nehogy meghalljon valaki. Mikor leértem finom illat csapta meg az orromat. Tojásrántotta. Félve elindultam a konyha felé. Benéztem, és akkor megláttam Őt.
-Jason?-kérdeztem tőle.
-Naomi!-mosolygott rám.-Hát felébredtél?
-Öm. Igen.
-Csináltam tojásrántottát kérsz?
-Aha!-ültem le az asztalhoz.
-Tessék.-szedett ki egy tányérra és lerakta elém.-Jó étvágyat!
-Köszi!
Leült velem szembe és ő is elkezdett enni. Csöndben ettünk. Néha egymásra néztünk, aztán gyorsan elnéztünk másfelé.
-Amúgy, hogy vagy?-kérdezte.
-Hát a fejem nagyon fáj.
-Hm, gondoltam! Várj keresek egy aszpirint!-felállt az asztaltól és elkezdett kutatni az egyik fiókban.-És itt is van, tessék!
-Köszi.
Öntött még nekem vizet én pedig bevettem a gyógyszert.
-Öm, Jason, amúgy én… mi… izé…-néztem le a földre.
-Hé, nyugi nem volt semmi!-mosolygott rám.
-Oké!-néztem rá.-De amúgy hogy kerülök ide?
-Nem emlékszel semmire?
-Hát annyi rémlik, hogy készülődök, aztán elmentünk a buliba és ott pedig Noellel beszélgetek és ennyi.
-Hát az nem sok. Akkor nem is emlékszel arra, hogy berúgtál, és Noelt orrba vágtad, aki mellesleg bedrogozott téged?
-Húh. Nem emlékszek semmire, de lehet jobb is!-könyököltem az asztalra.
-Hát igen.
-Amúgy hogy viselkedtem, mármint érted?
-Hát a konyhapulton ugráltál egyszarvút kergetve, aztán megkérdezted, hogy tudsz-e repülni, aztán hazafele a kocsiban pedig pillangókat próbáltál elkapni.-nevetett.
-Úristen!-nevettem én is.-Többet nem dőlök be ilyen embereknek!
-Ne is!
-Amúgy miért húztam be neki?
-Mert először ugye veled beszélgetett, aztán egy másik lánnyal kezdett el flörtölni. És nem hagytad ezt annyiban és hát aztán puff!
-Ja értem. És még egy kérdés. Hogy kerültem én ide? Hogy-hogy nem Sophiékkal mentem haza?
-Mert kerestünk téged mind a hárman. Nagy nehezen megtaláltalak és közölted, hogy te nem mész haza, mert még bulizni akarsz!
-Ó.
-És akkor mondtam Nickéknek, hogy hazaviszlek majd, csak amire odaértünk a kollégium zárva volt, ezért idehoztalak.
-Köszönöm!
-Nincs mit.
-És amúgy te mit csináltál a buliba?
-Nem sok mindent. Igazából egész végig próbáltalak megtalálni téged.
-Igen?-csillant fel a szemem.
-Igen!-mosolygott.
-Sajnálom, hogy nem tudtad élvezni a bulit miattam.
-Ugyan Naomi, semmi baj! Élveztem, és legalább hazatudtalak hozni!-mosolygott rám.
-Nagyon szépen köszönöm!
-Máskor is! Elmosogatok, ha szeretnél lefürödhetsz!
-Oké.
-Gyere megmutatom, mit hol találsz!
-Köszi!
Felmentünk az emeletre. Leültem az ágyra, közben Jason a szekrényben keresgélt.
-Meg van! Tessék egy rövid nadrág és egy póló. Csak ezeket hagyta itt Nina.
-Oké, köszi!-vettem el tőle a ruhákat.
-Van bent tusfürdő és tessék itt egy törölköző!
-Köszi.
-Akkor én lementem elmosogatni.
-Oksa.
Bementem a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a pólót és a nadrágot. Nina? Ki lehet az a Nina? Felvettem a táskámat. A ruhám, sajnos nem fért bele ezért kézbe kellett vinnem. Lementem a konyhába.
-Köszi a nadrágot és a pólót! De én megyek haza.
-Oké, és hazavigyelek?
-Nekem mindegy. Ha szeretnél.
-Akkor gyere!-elővette a slusszkulcsot és kimentünk a kocsihoz. Beszálltunk utána elindultunk haza.
-Köszönöm, hogy elhoztál! Meg, hogy tegnap hazahoztál! Meg a ruhákat, meg mindent!
-Nincs mit Naomi máskor is! Ha valami hívj én ott termek!
-Oké.-mosolyogtam rá.
-Húh holnap lesz az első napod az egyetemen!
-Jaj ne is mondd!
-Nyugi jó lesz! Reggel elviszlek, oké?
-Oké, gyere 8,15-re oké?
-Oké, akkor szia!
-Szia!-kiszálltam a kocsiból.
Bementem a házba.
-Szia, megjöttem!-köszöntem Sophienak.
-Na végre! Szia.-ölelt meg.
-Bocsi, hogy nem veletek jöttem!
-Á, semmi baj! De mesélj!
Leültünk a kanapéra és elmeséltem neki a tegnap estét, és hogy reggel mi történt.
-Amúgy ez honnan van?-kérdezte Sophie a ruhámra mutatva.
-Jason adta kölcsön. Valami Nina hagyta nála.
-Ki az a Nina?
-Ez az, hogy fogalmam sincs!
-Ó. Holnap suli!-mondta szomorúan Sophie.
-Sajnos! De még ne legyen! Még egy hónap szünet lehetne!-nevettem.
-Igen-igen!-helyeselt Sophie.
-Na gyere pakoljunk be!-keltem fel a kanapéról.
-Oké.
Összeszedtük amik holnap kelleni fognak. Tv-ztünk még egy kicsit, aztán korán elmentünk fürdeni és aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése